Cikkünk előző részében láthattuk, hogy a stressz a mindennapi életünk velejárója, sőt azzal, hogy létezik, mint biológiai folyamat, lehetővé teszi a szervezetünk folyamatos készenlétét és esélyt ad az alkalmazkodásra.
Ez az adaptációs képesség azonban idővel csökkenhet és ha végleg kimerül, a létezés elvesztéséhez vezet.
Az adaptációs energiánk készleteit Selye János doktor egy folyamatosan fogyó, örökölt vagyonhoz hasonlította, a gyarapítás lehetőségét még nem ismerve. Alkalmazkodó képességünket elherdálhatjuk, vagy megtanulhatjuk, hogyan gazdálkodjunk vele takarékosan, és csak olyan célokra használjuk fel, amire érdemes és amik a legkisebb distresszt (káros stresszt) okozzák.
A környezettel való kölcsönhatásainkat legalább ugyanolyan mértékben befolyásolja az, hogy miként válaszolunk a stresszorra, mint maga a stresszor természete. Óvatosan kell mérlegelnünk, hogy ellenállunk-e és felvesszük a harcot, vagy pedig egyszerűen alávetjük magunkat a stresszor hatásának.
Az emberek közötti kapcsolatokban az érdekek valamely ponton elkerülhetetlenül összeütköznek, ami stresszorként hat, és a válasz az ellenállás és az eltűrés között ingadozhat.
Egy kihívásra adott válaszunk eredménye a saját reakciónktól függően egyaránt lehet kedvező vagy hátrányos, ezért, ha már ismerjük az adott kapcsolatot működtető a játékszabályokat, akkor módunkban áll konstruktív választ adni. [3]
Hogyan csökkenthetjük a stresszt?
Ahelyett, hogy hamis megoldásokat keresnénk és a stresszreakcióban feltörő kellemetlen feszültséget, az érzelmünkre, gondolatainkra ható terheket elnyomnánk valamilyen tudatmódosító szerrel, vagy extrém hobbikba, elfoglaltságokba menekülnénk (pl. játékfüggőség, extrém sportok, vásárlás), érdemes a problémával bátran szembenézni és a kiváltó okokat megvizsgálni.
- Ha felismertük a változtatás szükségességét, gondoljuk végig: El tudjuk-e távolítani a stresszt előidéző tényezőt (elkerülés)? Tudjuk-e csökkenteni a hatásának idejét és erősségét (mérséklés)? Tudunk-e új értelmet adni a vele való kapcsolatunknak (érzelmi átkeretezés)?
- Igyekezzünk a pozitív érzelmeinket táplálni, a negatív érzelmeket pedig kerülni. Próbáljunk meg úgy tekinteni a stresszorra, mint egy olyan helyzetre, amelyet meg kell oldani, s nem olyanra, amely veszélyként leselkedik ránk. Ne a múltba tekintsünk, hanem a jövőbe!
- Egyedül nehéz! Keressük mások társaságát, alakítsunk ki együttműködéseket, nyissunk mások felé. Szövetségeseket fogunk találni a problémákkal való megküzdésben. Érdemeljük ki mások szeretetét, éljünk az „önzetlen önzés” elvei szerint: mások számára is értéket teremtő módon.
- Törekedjünk a munka és szabadidő egyensúlyára! Jusson hely a naptárunkban magunkra és a munkán kívüli lényeges dolgokra is (család, barátok, hobbi, gyerekkori álmok, stb).
- Végezzünk „Jó munkát”! Igyekezzünk minden szerepünkben (dolgozó, szülő, gyermek, barát, vezető, munkatárs, társ, stb) megtalálni az egyéni küldetésünket, teljesíteni önkifejezési igényünket. Az értelmesnek tartott feladatokat könnyebben teljesítjük, szívesebben végezzük.
- Kerüljük a halogatást, de ne akarjunk mindent azonnal megoldani. Állítsunk fel fontossági sorrendet, ütemtervet, melyben jut idő a feltöltődésre is.
- Ismerjük meg önmagunkat, a határainkat, erősségeinket, fejlesztendő területeinket, működésünket normál és stressz helyzetekben. Ha szükséges, kérjünk ehhez külső segítséget.
- Tapasztaljuk meg, hogy mi az ami tölti az energia raktárainkat! Gyakoroljuk a tudatos jelenlétet (Mindfullness), meditációt, légző gyakorlatokat, jógát, képző- vagy alkotó művészetet, zenét, stb.
- Erősítsük a test fizikai állapotát („fit”, edzett állapot), mozogjunk rendszeresen (kerékpár, úszás, „jogging”, séta, stb.), fordítsunk figyelmet a kiegyensúlyozott táplálkozásra, aludjunk többet, jobban, rendszeresen. [4]
A stressz mégis az élet sava-borsa
Valamennyi stressz mégis kell a boldogsághoz, de az emberek között igen nagy egyéni különbségek vannak abban a tekintetben, hogy kinek mennyi.
Ezért mindenkinek magának kell gondos önvizsgálatot végeznie, hogy megtalálja azt a stressz-szintet, amelynél a legjobban érzi magát. Akinek ez a vizsgálat nem sikerül, az vagy a tétlenség unalmától, vagy pedig a folytonos túlzott igénybevételtől szenved.
A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert szerint: „Az ember tevekénységét a boldogság keresés uralja. A boldogság viszont lényegében beteljesülés, olyan állapot, amelyben minden igény, akár anyagi, akár szellemi, kielégítést nyert. Az öröm nem más, mint egy igény kielégítése, és nagy igények nélkül nagy örömök sem létezhetnek. A képességekkel együtt jár a képességek felhasználására való igény”. [3]
Irodalom:
[1] Csaba György: Selye János és a stresszelmélet, Természet Világa, 138. évfolyam, 12. szám, 2007. december, http://www.termeszetvilaga.hu/ , http://www.chemonet.hu/TermVil/
[2] A tartós stressz egészségi következményei https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/11496/a-tartos-stressz-egeszsegi-kovetkezmenyei
[3] Selye János: Stressz distressz nélkül, Akadémiai Kiadó, Budapest 1976
[4] Hogyan kezelhető a mindennapi stressz https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/4228/hogyan-kezelheto-a-mindennapi-stressz