boldogságegyüttműködésszemélyes fejlődéstegyélmagadért

Az év vége közeledtével …

Az év vége közeledtével sokan számba vesszük, mi is történt velünk idén, és talán tervezünk is a jövőt illetően.

2020-ban ezt személy szerint nagyobb kihívásnak érzem, mint bármelyik korábbi évben. Kétségtelen, hogy az élet sok csalódást okozott március óta, van, aki elvesztette szeretteit, van, aki megbetegedett, és van, akinek bizonytalanná vált a megélhetése.

Ahogy változtak a körülmények, falak emelkedtek és tűntek el, mintha szerte foszlanának. Gyakran úgy éreztem, mintha egy társasjátékba csöppentem volna, ahol a játékmester bármikor megváltoztathatja a szabályokat, ha úgy tartja kedve. Nem szeretek veszíteni, így hát megpróbáltam összeszedni mik azok erősségek, amikre egy győztes stratégiát építhetek.

Pálos Kolostor romok Nagyvázsony

Kristálytisztán kirajzolódott mindannak a fontossága, amit általában természetesnek veszünk: a családi, baráti találkozások, az ügyfelekkel való együttműködés, a munkahelyek megtartó ereje, az iskola intézményének jelentősége, az egészségügyi- és közintézmények szolgáltatásai. Ezek felértékelődtek, de hiányukban megtanultunk:

  • online kapcsolódni, dolgozni,
  • hatékonyabban kihasználni az értékes személyes találkozásokat
  • jobban odafigyelni magunkra, az egészségünkre,
  • meghallani másokat és törekedni a konfliktusok időbeni kezelésére, az együttműködésre,
  • változni és változtatni: belül és kívül – tettekkel és a gondolatok szintjén is.

Döntenünk kellett, tudatosan választanunk, hogyan reagálunk az új helyzetekre: hagyjuk, hogy a hiány és tehetetlenség érzése uralkodjon rajtunk, vagy nyitottá válunk új megoldásokra, új működések kialakítására. Egyre nagyobb rugalmasságot kellett tanúsítanunk, hogy alkalmazkodni tudjunk, és ne csak túléljünk, de megteremtsük a boldogulás lehetőségét is.

De honnan jön az erő, a kreativitáshoz, a tanuláshoz, a soha nem tapasztalt helyzetek megoldásához? Elnéztem a kutyámat, aki a finom falatokat elrejti: gödröt ás, belehelyezi, majd az orrával gondosan betakarja és még le is nyomkodja a földet. Nem tanulhatta, nem volt a közelében más kutya. Tudja, ösztönösen, hozzáfér egy nagy egyetemes tudáscsomaghoz és használja azt.

Hiszem, hogy az ember is hozzáfér az effajta tudáshoz, ha pozitív gondolatokkal, nyitott elmével és érzékekkel, éberséggel és együttérzéssel fordul a kihívások felé.

Ylanite Koppens fotója - Pexels

2020 meghívott minket egy különös társasjátékra: a lapjaink nem kedvezők, és még nem tudjuk, mikor lesz vége ennek a körnek. De a történelem során, és talán saját életünkben is sokszor szembesültünk nehézségekkel, alkalmazkodtunk és végül egy jobb világot építettünk.

Ennek a megtapasztalásnak a reményében hiszem, hogy:

  • szembe tudunk nézni a kihívásokkal,
  • felül tudunk rajtuk kerekedni,
  • képesek leszünk alkalmazkodni és ellenállóbbak leszünk,
  • növekedünk majd szellemileg és fizikailag is.

Hálás vagyok, hogy a pozitív érzések világában elmélyedhettem, és ügyfeleimmel is dolgozhattam ezek segítségével a kihívásaik megoldásán.

Kívánom, hogy az új évben is tudjunk megélni örömöt, áhítatot, szeretetet, reményt, derűt, vidámságot, forduljunk érdeklődéssel az új dolgok iránt, adjunk hálát azért amink már most is megvan, merítsünk inspirációt a jó megoldásainkból és legyünk büszkék az elért sikereinkre!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .