#boldoganamunkábanboldogságCoachinghappyinworkmindentastresszrolmindfulworknostressstresszszemélyes fejlődéstartsdahatáraidattegyélmagadért

6 szokás újragondolása a boldogabb életért [1]

Amikor a boldogságra gondolunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valami pluszt kell tennünk, vagy különleges trükköket kell ismernünk azért, hogy elérjük azt. Próbáltunk már elhagyni rossz szokásokat azért, hogy elérjük a kívánt állapotot? Nézzük, mi tesz minket napi szinten boldogtalanná:

1. A jövő, vagy mások rólunk alkotott véleménye miatt aggódni

Az aggódás egy olyan mentális szokás, melynek során megpróbálunk megoldani egy olyan problémát, amelyet vagy nem lehet megoldani, vagy ami valójában nem is jelent problémát.

Könnyű belesétálni ebbe a csapdába, hiszen közben produktívnak érezzük magunkat: legalább valamit csinálunk. Az aggodalom látszólag megszünteti a tehetetlenség érzését, a kontrol illúzióját adja nekünk. De az igazság az, hogy néha tehetetlenek vagyunk, a dolgok rosszak, fájdalmasak, vagy félelmetesek lehetnek, és semmit sem tehetünk ellenük, mindig lesz olyan, aki nem szeret minket stb.

Aggódni ezek miatt a valóság tagadása. Elvárni, hogy minden legyen úgy, ahogy szeretnénk, hogy mindent az ellenőrzésünk alatt tartsunk elég irreális elképzelés!

Az aggódás nem változtatja meg a dolgokat… viszont sok szorongás előidézője.

Ismerjük meg aggódási szokásainkat, tegyük fel magunknak a kérdést:

  • Most éppen a probléma megoldásán dolgozom, vagy csak mentálisan tördelem a kezem?
  • Milyen célt szolgál az aggodalmam?
  • Milyen előnyt jelent ez számomra?

Tanuljuk meg elfogadni a fájdalmat, vagy lehetséges fájdalmat, és engedjük el az aggodalom szokását és az összes ezzel járó szorongást.

Forrás: Pexels
2. Elszigetelődni, amikor rosszul érezzük magunkat

Miért is kellene mentegetőznünk, vagy akár rejtegetnünk a szomorúságunkat vagy a könnyeinket? (Persze, társadalmilag kevésbé elfogadott nyilvánosság előtt kimutatnunk a szomorúságunkat – „a nagyfiúk nem sírnak”. Kivétel lehet egy temetés, de Isten ments, hogy elkezdjünk jajveszékelni, vagy elveszítsük az önuralmunkat!)

Megnehezítjük a dolgunkat azzal, hogy szégyelljük az érzéseinket és érzelmeinket — és igyekszünk még azok elől is elrejteni, akik a legközelebb állnak hozzánk.

A nyilvánvalóan fájdalmas érzelmek, mint például a szomorúság, a félelem és a frusztráció, jelzik a körülöttünk lévő embereknek, hogy küzdünk valamivel, így könnyebben nyújthatnak segítséget vagy támogatást.

Nem megküzdési stratégiákat kell megtanulnunk, amikor szomorúak, elkeseredettek, magányosak, bénultak vagy tehetetlenek vagyunk. Emberekre van szükségünk és a támogatásukra. Szükségünk van valakire, aki megölel, figyelmesen meghallgatja a történetünket, megiszik velünk egy pohár italt.

Amikor elrejtjük fájdalmunkat és elszigeteljük magunkat, eldobjuk az ember számára ismert legerősebb antidepresszáns: a velünk törődő társak támogatását.

Tehát, bár teljesen természetes beidegződés az elrejtőzés és elszigetelődés, amikor fájdalmunk van vagy szenvedünk, tegyük épp az ellenkezőjét. Nyissunk, kérjünk segítséget, kapcsolódjunk!

3. Csendben maradni és úszni az árral

Szinte már közhely, hogy a legtöbb ember nem szereti a konfliktusokat. De ez csak azért van így, mert a legtöbben nem tudják, hogyan kezeljék jól a konfliktusokat.

A legtöbben hezitálunk visszavágni és kiállni magunkért, mert azt gondoljuk, hogy agresszívnek, nyomulósnak, durvának tartanak majd bennünket. Ezért alapvetően passzívak, beleegyezőek, csendesek vagyunk és általában csak úgy úszunk az árral.

Pedig van egy közbülső út is: lehetünk asszertívek.

Asszertívnak lenni annyit tesz, hogy kiállunk a saját elképzeléseinkért, szükségleteinkért és értékeinkért. Kérhetünk, és mondhatunk nemet olyan dolgokra, amit nem szeretnénk mindezt világos, őszinte és tiszteletteljes kommunikációval. Meg lehet tanulni a valódi önértékelést, lehet magabiztossá fejlődni, lehet magunkat tisztelni – mindezt az asszertivitás útján, amennyiben hajlandóak vagyunk az elveinknek megfelelően cselekedni minden körülmények között.

Alexander Oakwood állította össze az asszertív jogok listáját, mellette kötelességeinkkel: [2]

Asszertív jogok listája

Asszertív kötelességek listája

1. Jogod van ahhoz, hogy önbecsülésed és méltóságod megőrzése érdekében megfelelően eljárj, még akkor is, ha ezt valaki sérelmesnek találja – feltéve, ha indítékaid nem agresszívak.

Nem vitathatod el mások jogát, hogy önbecsülésük és méltóságuk megőrzése érdekében akár olyan módon járjanak el, amit sérelmesnek találsz, ha egyébként indítékaik nem agresszívak.

2. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled, meghallgassanak és komolyan vegyenek.

A hozzád fordulókkal tisztelettel bánj, hallgasd meg őket és vedd komolyan.

3. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.

Nem várhatod el a másiktól, hogy bűntudatot érezzen, ha nemet monda a kérésedre.

4. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől (orvos, vízvezetékszerelő, könyvelő stb).

Kötelességed tájékoztatni azt, aki kéri ezt tőled, azokról a dolgokról és tényekről, amelyek őt személyében érinthetik.

5. Jogod van arra, hogy ha önérvényesítési jogaid értelmezésében bizonytalanságok vannak, akkor ezeket tisztázd az érintett személlyel.

Tudomásul kell venned a másiknak azt a jogát, hogy kérje tőled az önérvényesítési jogok gyakorlásával kapcsolatos bizonytalanságainak tisztázását, még akkor is, ha te ilyen problémákat nem látsz.

6. Jogod van bármit csinálni, amíg ezzel nem zavarsz, nem korlátozol, nem hozol hátrányos helyzetbe másokat, nem akadályozod őket saját jogaik érvényesítésében.

Nincs jogod kifogásolni senkinek a cselekedeteit, amíg ezek nem zavarnak, nem korlátoznak, nem hoznak hátrányos helyzetbe téged, nem akadályoznak saját jogaid érvényesítésében.

7. Jogod van arra, hogy tévedj, hogy hibát véts, és viseld azok következményeit.

Nincs jogod elvitatni a másik jogát arra, hogy saját hibáira, tévedéseire úgy tekintsen, mint tevékenységének természetes kísérőire, és ne érezzen miattuk bűntudatot, amíg az általa okozott hiba nem korlátozza mások lehetőségeit és jogait.

8. Jogod van arra, hogy megváltoztasd a döntésedet.

Tiszteletben kell tartanod, ha valaki egy csak rá tartozó kérdésben, saját felelősségére hozott döntését megváltoztatja.Nincs jogod számon kérni, miért tette, hacsak döntése nem sérti valamilyen megállapodásotokat vagy közös érdeketeket.

9. Jogod van arra, hogy döntésed logikátlan legyen.

Nincs jogod arra, hogy másoktól számon kérd döntésük logikáját, még kevésbé arra, hogy a saját logikádat rajtuk kérd számon.

10. Jogod van azt mondani: „Nem tudom”, ha tapintatosan vagy tapintatlanul az iránt érdeklődnek, mérlegelted-e döntésed minden következményét és tényét, mielőtt döntöttél.

Nincs jogod elvárni senkitől, hogy mielőtt dönt, tökéletesen átlássa döntésének legtávolabbi következményeit is. Nincs jogod arra, hogy ha ezt elismeri és az általad fontosnak tartott szempontot nem tartja fontosnak, felelőtlennek tartsd őt, ha egyébként a legfontosabb tényezőket és következményeket számításba vette.

11. Jogod van arra, hogy magatartásod, gondolataid, érzéseid magad ítéld meg, magad vállald értük a felelősséget, magad viseld a következményeit.

Nincs jogod arra, hogy mások magatartását, gondolatait és érzéseit elítéld, amíg ezek nem zavarnak önérvényesítési jogaid gyakorlásában. El kell ismerned a másiknak azt a jogát, hogy cselekedeteit, gondolatait, érzéseit maga minősítse, következményeikért maga vállalja a felelősséget.

12. Jogod van arra, hogy magatartásod ne magyarázd, ne igazold mások előtt, ha ez nem érint előzetes megegyezést, vagy közös érdeket.

Nincs jogod arra, hogy másoktól magyarázatot kérj a magatartásukra, amíg ez nem zavar jogaid gyakorlásában. Ugyanígy arra sem tarthatsz igényt, hogy igazolják előtted magatartásukat

13. Jogod van arra, hogy másokhoz való viszonyodat magad alakítsd a magad által választott eszközökkel, feltéve, hogy ennek során nem sérted mások jogait.

El kell ismerned mások jogát arra, hogy saját elképzeléseik szerint alakítsák a viszonyukat veled, feltéve, hogy ennek során nem sértik az önérvényesítési jogaidat.

14. Jogod van eldönteni, hogy vállalod-e vagy sem a felelősséget mások problémájának megoldásáért. Ha segítségedet visszautasítják, nincs jogod megsértődni.

Nem igényelhetjük másoktól, hogy problémáink megoldásáért felelősséget vállaljanak, és ha mégis ezt akarják, jogunk van visszautasítani a segítségüket.

15. Jogod van arra, hogy függetlennek érezd magad mások jóindulatától, amikor velük ügyeidet intézed, és eltekints attól, hogy előzőleg elnyerd a jóindulatukat.

Nem tarthatsz igényt arra, hogy bárki is a kötelező udvariasságon túlmenően igyekezzék elnyerni a jóindulatodat csak azért, hogy legjobb tudásod szerint intézd vele az ügyét.

16. Jogod van azt mondani másoknak, nem érted, mit akarnak tudatni veled, ha szándékaikat, problémáikat, érzéseiket, gondolataikat csupán jelzésekkel próbálják közölni, és azt várják tőled, hogy kitaláld őket.

Nincs jogod elvárni másoktól, hogy szándékaid, problémáid, érzéseid, gondolataid megértsék, ha ezekről csupán jelzések útján próbálod tájékoztatni őket.

17. Jogod van az egyedüllétre.

Nincs jogod másoktól zokon venni, legyen bármilyen mély is a kapcsolat köztetek, ha időről-időre magányba akarnak vonulni.

4. Lehordani magunkat legbelül

Mindenkinek van belső monológja – kommentáljuk, hogy milyen cipőt kellene viselnünk és miért, vagy hogy nekünk, a főnök titkárnőjének milyen frizurát kell viselnünk. Folyamatosan írjuk a belső sztorinkat.

A legtöbben nem is vagyunk tudatában a belső narratívánknak, és annak, hogy rendkívül negatív, ítélkező stílusban szólunk magunkhoz.

Gondoljuk végig: ha úgy beszélnénk másokkal, ahogy magunkkal tesszük, lehet, hogy már egyetlen barátunk nem lenne, sem munkánk, sőt már párszor le is csuktak volna bennünket.  

A durva, negatív belső monológ okát is a gyerekkorunkban kereshetjük: belső ösztönzőként tekinthettünk az önmagunkhoz való „szigorúságra”, hogy fegyelmezettek legyünk és elvégezzünk dolgokat.  Ám a teljesítményt valószínűleg nem a szigorúság miatt, hanem éppen ennek ellenére értük el. Ha a negatív belső monológ nem motivál, akkor mi a funkciója?

Semmi jó: depresszióssá, szorongóvá, krónikusan bűnössé és végül reménytelenné tesz.

Öt éves korunktól kezdve ugyanaz az önértékelő program fut az operációs rendszerünk hátterében. Lehet, hogy ideje lenne frissíteni!

Foto: Pixabay
5. Csak a stresszkezelésre koncentrálni

A legnagyobb hazugság a krónikus stresszről, hogy meg kell tanulni jobban kezelni. Miért nem igaz ez az állítás? A stressz kezelése csak szépségtapasz, csak a tünetekre, a streesszre adott válaszainkra irányul.

Eltereli a figyelmünket a valós okról, a stressz reakciónk kiváltójáról: a stresszorról.

Például, ha folyamatosan stresszesek vagyunk a munkahelyünkön, megtanulhatunk relaxálási, mélylégzési technikákat, vezethetünk hálanaplót és igen, a stressz szintünk csökkenni fog egy időre. Ezek hasznos eszközök! De ettől még nem oldódik meg, hogy átkozottul nehezen mondunk „nem”-et és az ésszerűség határain túlmutató mennyiségű feladatot vállalunk el.

Más szóval a rossz hír hozóját, a stressz reakciót „lőjük le”, pedig csak el akarja mondani, hogy valami gond van a munkavégzésünk módjával.  Nem a stresszel (mint válaszreakcióval) van tehát probléma, mert ez az egyensúlyunk helyreállítására irányuló törekvés.

A gondot a minket folyamatosan bombázó stresszorok (stresszt kiváltó tényezők) okozzák. Érdemes ezeket őszinte, kitartó munkával megtalálni, és csökkenteni az életünkben.

6. Feltétel nélkül hitelt adni a gondolatainknak
Foto: Pixabay

Miért adunk jelentőséget és kizárólagosságot mindennek, ami csak úgy eszünkbe jut? Például: Hirtelen eszünkbe jut, hogy a munkatársunk azt gondolja rólunk, hogy lusták vagyunk. … És akkor mi van? Van ennek bármi jelentősége? Attól, hogy támadt egy ilyen gondolatunk, ez már rögtön igaz is? Nem. Attól, hogy erre gondolunk, a valóságban ez még nem fog nagyobb vagy kisebb valószínűséggel bekövetkezni. Viszont az ilyen gondolatok és a rájuk fordított óriási figyelmünk és a nekik tulajdonított jelentőség csak még több hasonló „tartalom gyártására” készteti az agyunkat. 

Vegyük észre, hogy ez egy ördögi kör, ami szorongást és káros stresszt generál.

Kezeljük saját gondolatainkat egészséges szkepticizmussal. Fogadjuk el, hogy léteznek, de ne tulajdonítsunk nekik mindig túlzott jelentőséget.

Engedjük el...
  • az aggódást!
  • az elszigetelődést!
  • hogy csak úszunk az árral!
  • hogy folyamatosan lehordjuk magunkat!
  • hogy csak kezeljük a stresszt!
  • hogy feltétel nélkül hitelt adunk a gondolatainknak!

Engedjük el ezeket a szokásokat és a boldogság megtalál majd minket!

Források:

[1] A cikk NickWignall.com írása alapján készült. Forrás: Nick Wignail, Business Insider 2019.10.22. Az eredeti forrás teljes egészében itt olvasható: https://nickwignall.com/sabotaging-happiness/

[2] Alexander Oakwood – Mikor mondjunk NEM-et, és hogyan? Bagolyvár, Budapest, 2007

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .